Kell nekem?

Hogy mindent tisztazzak?? Hogy, ha tudom/erzem, h valakinek vmi baja van velem, ra kell kerdezzek? Kell, h mindenki "szeressen"? Akarok en "futni" akarki utan??
Ha nem erdeklem, minek? Ha nem kivancsi ram, minek?
...mert mindig eszembe jut, h mivel bantottam meg? Megbantottam egyaltalan? Vagy csak feltekeny&irigy? Azt meg ugyse vallana be... :)
De engem erdekel, hogy mi van vele... Meg az is, hogy mi a baja... Es ha paranoiasnak tart? Es ha tenyleg az vagyok? :)
(nem, nem Á. :) )

:)

:))))))))


Irok majd reszleteket valamelyik nap, most csak vigyorgok, es orulok... NAGYON!!!!!

:)))))))))))

Boges...

Van egy mesejelenet, amit SOHA nem tudtam meg siras nelkul megnezni, eppen ezert nem is szeretem azt a meset... Tegnap viszont pont az ment a Disney-n, igy ma persze azt kertek a gyerekek...
Ugyhogy Dumbot neznek...
Es igen, most is pont ugyanugy sirtam, (Mit sirtam?? Zokogtam!) mikor Dumbo meglatogatta a bezart Anyukajat, es a mamaja ringatja, es enekel neki... :'( es naaaaagyon hianyoznak egymasnak... :'( szerintem ez a mesetortenelem legneghatobb jelenete... :( hupp...

Lesz-e valaha harmadik/negyedik?

Előre szólok, tuti, hogy ez egy csapongó bejegyzés lesz... :)

Mikor Danit vártunk, egyik rokonnal beszélgetve felmerült, hogy ez még nem a vége, lesz még 2, négyet szeretnénk. Azt mondta, hülyék vagyunk, és majd rájövünk, hogy mikor már a meglévő kettővel könnyű/könnyebb lesz, eszünkbe se fog jutni, hogy megint beleugorjunk a mélyvízbe, nemalvásba, peluscserébe, majdnem-egyoldalú kommunikációba, és a többibe. Egyébként ő magából indult ki, neki is kis korkülönbséggel vannak gyerekei (jé... pont annyi van az övéi közt, mint az enyémek közt! :) És a nemek is stimmelnek! :) ), igaz ő tanult a gyerekek mellett, a férje meg szinte sosem volt otthon.

Mosolyogtam, és visszanyeltem a válaszomat, miszerint Ő a hülye, nem ÉN. Ilyet nem nagyon mondok egy nálam 20 évvel idősebb szemébe... ;)

Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy négy lesz. Csak néha elbizonytalanodok... (mondjuk mostanában...) Főleg, mert tényleg mindenki hülyének néz... A nagyszüleim is, osztálytalálkozón is lehülyéztek, és az Apukám is pont ma mondta, hogy ne "áldozzam fel magam a gyerekeim oltárán", mert aztán kirepülnek, és ott maradok egyedül, és nem fogok tudni mit kezdeni magammal.

De nem csak miattuk bizonytalankodom... Inkább magam miatt. Nekünk nincs itt tényleg SENKI, aki tudna segíteni! SENKI!!! Ha fúj a szél, ha esik a hó, ha sár van. ha fagy van, ha Danit kelteni kell, ha mondjuk beteg lenne, Liluért akkor is menni KELL az oviba, nincs senki, akit elküldhetnék érte, nincs senki, akire Danit 10 percre rábízhatnám. És még csak egy felé kell menni... 3 év múlva Dani már ovis lesz, Lilu meg már iskolás... Akkor már két felé kell rohangálnom, mert akkor se lesz itt kb senki, aki tudna segíteni. És, ha addigra itt lesz egy egy éves? Vagy kettő? ;) Nem fogja megkönnyíteni a dolgot, az biztos...

És, ha maradunk az eredeti terv mellett? És várunk pár évet, és csak akkor jön a "következő kupac", mire Dani 5-6 éves? Mire belerázódunk a kétgyerekességbe, mire tényleg könnyű lesz velük, vagyis addigra más jellegű gondok lesznek... És talán addigra már dolgoznék is valamit... És akkor megint ne aludjak éjjel? És megint ne dolgozzak? És megint "kiesek" mindenből 5-6 évre? Hány éves is leszek addigra? majdnem 40 fölött... És akkor még el fogok menni tanulni? Vagy akkor már minek? És igaza lesz a Nagymamámnak, aki azt mondta, hogy nem fogok elmenni tanulni 4 gyerek mellől?

És amikor ma telefonálni próbáltam a szüleimmel, és Dani mászott rám, hogy cicizzünk, én meg azt mondtam, hogy jó (mert legalább addig is csendben van... :$), de aztán meglátta a mesekönyvet, és mászott rám, hogy olvassak, közben Lilu vinnyogott, hogy segítsek ráadni a kesztyűt, közben az Apukámmal szerettem volna meglehetősen fontos dolgokról beszélni, és ő is megkérdezte, hogy mi lesz velem, ha NÉGYEN fognak rajtam ugrálni, és nem tudom, NEM TUDOM, hogy mi lesz akkor VELEM, ha NÉGYEN fognak rajtam ugrálni?!

Ennek ellenére a legkedvencebb "munkám" ANYÁ-nak lenni, és mikor Lilu megszületett, olyan erővel tört rám a felismerés, hogy én is meglepődtem, hogy EZ AZ! Ez vagyok ÉN! És KELL még soksok ilyen... Mármint gyerek... :D És még mindig így érzem... De... most komolyan... nem fogok magammal igazán nagyon ki... ööö.. tolni, ( :D), ha négyen lesznek, és minden rám hárul, és Levi elutazik, vagy -mint mostanság- sokáig dolgozik?

Arra már rájöttem, hogy a dolog suli része (mármint az, hogy én elmegyek tanulni) megoldhatatlan lesz-lenne egy állandó bébiszitter nélkül. Akár ketten lennének, akár négyen. Esélytelen, hogy Heidelbergből hazaérjek mindig 1-2-re, mire a gyerekekért menni kell, vagy hazaérnek... Levire ilyen téren nem lehet egyáltalán számítani.

És nem akarom, hogy a sok pesszimistának igaza legyen, és tényleg ne jöjjenek össze az álmaim... Nem akarok egyik álmomról se lemondani... Se a 4 gyerekről, se a Hebamme-skodásról...

De attól félek, hogy ha jövő héten elkezdem szedni a gyógyszert, egyre távolabb fog kerülni a 4 gyerekes álmom... Mert akkor már nem egy kacér nézés lesz a kérdés , hogy "akarsz kistesót?", hanem komoly megfontolás... Közben néhányszor elhangzó, "még ne... most olyan jó velük... most olyan könnyű..."-gondolatokkal...

Kukás

Azon gondolkodom, hogy a kukasok nekem mosolyognak, vagy Daninak??? :))))) vagy csak annak, hogy mar megint ott vagyunk, es mar megint oket bamuljuk, mutogatva, idegen nyelven karattyolva... :)

Úgy 3 hete, egyik reggel úgy ébredtem, hogy fáj a kezem, a vállam környékén, vagyis inkább hónalj körül. Gondoltam elfeküdtem, amin nem is csodálkoztam, hisz ugye Danival alszom...

Aztán múlt héten megnt fájt, valahogy jobban figyeltem rá, és kitapogattam, hogy honnan indul a fájdalom? A mellemből... egy csomóból... A hónaljamig... (mármint nem olyan nagy volt a csomó, csak a fájdalom tartott addig)

Persze megijedtem. Pontosabban, igyekeztem tudatosan NEM megijedni, de Levire ráparancsoltam, hogy mostmáraztán TÉNYLEG megyünk nődokihoz, amúgy is esedékes a dolog.

Mindemellett az utóbbi 2 hónapban, félidőben alig bírok lábra állni, annyira fáj a petefészkem... Néhány órát szenvedek, aztán elmúlik...

Ma voltunk dokinál. Mondhatom, feldobott a tudat, hogy fent is, lent is vizsgálni fog... :$ :-S

Nem részletezem, a lényeg, hogy a petefészkemben van egy miniciszta... Semmi komoly, azt mondta, néhány cikluson belül kiürül magától, 3 hónap múlva kontroll... Úgy legyen! :)

A mellemben a csomó meg eltűnt... Annyira tipikus! :) Mondjuk nem bánom a dolgot, kicsit sem! Biztos csak valami tejcsatorna elzáródás lehetett, vagy ilyesmi, kis Dannám meg megoldotta...

És két hét múlva visszatérek a fogamzásgátlót szedők táborába! :D Kíváncsian várom a dolgot, Lilunál is ugyanezt szedtem, és akkor szörnyű volt... 2 hetente megjött, Lilu nem aludt tőle... De egy próbát megér... Hátha néhány kiló is felszalad rám... Aztán, ha felszaladtak a kilók, és kitomboltuk magunkat, és elfogyott a 3 havi adag... Nos meglátjuk... ;)

:)

Van remeny! Levinek lesz igaza, es karacsonyra jo testverek lesznek! Sot... Mar most alakulnak! <3

Éhes...

Nem tudom, mi van velem... Az utobbi idoben, este 11-kor ramtor, h EHES vagyok!!!!! Es meg KELL ennem legalabb 2 toast-ot, ami alatt nem a piritost ertem, hanem a duplakenyeres, felvagottas, paradicsomos, sajtos melegszendvicset... :$ :)
Na nem mintha zavarna, ha felugrana nehany kilo... :) este meg is kene mernem vegre magam... Az utobbi idoben leszoktam a merlegrol, egyreszt bosszant a stagnalas, masreszt, ha eloveszem, 4 apro talpacska probal AZONNAL raallni, ugy meg nem tul hiteles az EN sulyom... :-D

Pánikszoba

Azt nem ertem, h ha egy full puccos luxuslakasban van panikszoba, miert kell annak nyomasztonak lennie? Biztonsagosabb a betonfal, mint a tapetas? Nem hiszem... Es miert kell oda tabori agy? Siman jo lenne egy ugyanolyan kanape is akar, mint ami a luxusnappaliban van, nem? Esetleg a foldre szonyeg, a falra kep, es maris nyugodtabban lehetne panikolni, nem fokozna a felelmet a panikszoba kulleme...
(a 24. cimu sorozat 7. evadjat nezzuk... :) )
(koszonom az aggodast a "megszunt" blogom kapcsan, nagyon jol esett! :) csupan a gmail-lal vesztunk ossze nehany orara, hiba kijavitva, blig toretlenul el tovabb! ;) )

Elrettentő példa...

...ezek lettünk...

Mikor tavasszal itt volt Levi tesója a barátnőjével, kisDani legrosszabb napjait élte át. Kijött rajta az oltás mellékhatása, szájpenésze is volt, mindemellett kb 32 fogat növesztett egyszerre. Geri meg is jegyezte, hogy egyelőre nem szeretne gyereket... Megértettem :)

Aztán Matyi töltött nálunk két hónapot. Ő is azt mondta, hogy határozottan visszavetettük a családalapítási terveit...

Majd tegnap Roli mondta, hogy nem akarják, hogy az legyen, ami nálunk, mert látják, hogy hogy leszívják az energiáinkat a gyerekek, szóval legalább 4-5 évet szeretnének a gyerekeik között.

És én meg is értem mindegyiket... Éppen csak szarul esik. Pontosabban TUDOM, hogy pl. Roliéknak NEM lenne ilyen "hiperaktív" egyik gyerekük sem. Látom a babájukon! Ég és föld a mieinkhez képest. SOHA nem volt nekünk olyan, hogy a gyerek fél órát-órát elnézegetett a kiságyában! SOHA nem volt olyan, hogy aludt, kivettem a babakocsiból, felhoztam, levetkőztettem, és aludt tovább! SOHA nem volt olyan, hogy a 2 hónaposunk éjjel 5-6-7 órát kibírt volna cici nélkül! (sőt, meggyőződésünk volt, hogy ez csak Városi Legenda... :D)

Szóval szerintem náluk nem lenne ez... És továbbra is tartom magam ahhoz, hogy az 5+ év korkülönbség sok a gyerekek között. A szülőknek persze jó, hisz addigra a nagy már segítség. De nem hiszem, hogy mikor az 1 éves a romboló korszakát éli, azt a 6 éves (iskolás...) élvezi... És látva a saját példámat (meg Leviét), kb mikor a kicsi 18-20 éves lesz, csak akkor nőnek össze, addigra tűnik el valamelyest az az 5+ év, ami köztük van. Akkor sem teljesen, hisz nálunk pl most az van, hogy vagyunk mi Levivel, akik ugye házasok vagyunk, van két gyerekünk, a tesóink meg most fejezték be az iskolát... Annyi idősek, mint mi voltunk, mikor megismertük egymást... Egyébként nem mondom, hogy amíg nem nőnek fel, nem lesznek jó testvérek! Én is imádtam(om!) a tesómat! De a világon semmi közöset nem tudtunk csinálni...

Aztán meg azon is agyalgatok, hogy vajon az ismerőseim jó alvó-nyugodt babái azért olyanok, mert nem cicifüggők?? Az enyémek azért nem tudnak aludni, mert kell nekik a cici? És ha tápszert kaptak volna az első perctől fogva? Mi lett volna más?? Nagyobb lett volna a súlyuk, ezért lustábbak (vagy nyugisabbak??) lettek volna? Később kezdenek mászni, állni, futni? Na és??? De aludhattam volna... Mit veszítettünk volna? Számít az, hogy mikor kezdtek kúszni-mászni? Baromira nem... 2-3éves korukra úgyis beérik egymást. Miben tudtak jobban fejlődni az enyémek attól, hogy hamar letudták a mozgásfejlődést? A beszédben? Talán... Bár ezzel ellentmond az, amennyit őőőőő-zik Lilu mostanában... Bár Lilu megint más kérdéseket vet fel... Ugyanúgy "szárnyalt" volna tovább a fejlődése, ha nem születik kistesója, mint előtte?? 2 - 2,5 évesen még jóval a kortársai előtt járt, most meg jó, ha egy szinten van velük... :( Akkor mégiscsak igaza van Rolinak, és kevés a 2 év korkülönbség? Vagy Lilu visszahozza a "lemaradását" idővel? Amint megtanul rendesen németül? Mert ugye ez is hozzácsapódik a "lemaradásához" (ami egyébként egyáltalán NEM lemaradás, azért is teszem idézőjelbe... Nincs lemaradva a kortársaihoz képest, csak nincs meg az az előnye, ami megvolt...)

Na, de vissza az eredeti kérdésemhez... Mivel lett volna jobb, ha tápszert kapnak? Nem lógnak folyton rajtam, leléphettem volna bármikor, akár napokra is, bárki megetethette volna őket, éjjel is lepasszolhattam volna az etetést, és igen... ALUDTAM volna... És talán hamarabb átaludták volna az éjszakát... És nyugodtan ki lehetett volna mozdulni, "szeméremsértés" nélkül is (=nyilvános szoptatás). És talán nem lennék 47 kiló... :-S

És mi lett volna mindennek a hátránya? Nem kapnak annyi vitamint, meg ellenanyagot? Tőlem?? Hehe... :-S Ez Lilunál még lehet, hogy játszott is, ő nem beteges típus, de Dani, akit ugyanúgy szoptatok, tökkkkkéletesen ellentmond ennek. Kevesebb ölelést sem kaptak volna, meglehetősen ölelgetős típus vagyok... Jó, az biztos, hogy nem aludnánk együtt... De baj lenne? Szerintem nem... Biztos, hogy meg fog ez valaha is hálálódni, hogy ennyit bújtam velük? Lilu már most olyan néha, mint egy kiskamasz, dacos, felesel... Ez a "hála" a 2 évig tartó szoptatásnak?

Lehet a 3.-at 4.-et nem kéne szoptatnom? Lehet akkor nyugodtabb, kipihentebb lennék? És lehet, hogy ők meg nyugodt, lusta babák lennének? Vagy nekünk csak örökmozgók járnak? És semmi köze nincs a habitusuknak, és a nemalvásuknak, ahhoz, hogy mit esznek, és hogyan? Lehet, hogy mindez csupán genetika, és SEMMIVEL nem tudom befolyásolni? Ellenben, ha nem AKAROM majd őket szoptatni, akkor egész életemben lelkiismeret furdalásom lesz? (Végtére is a saját gyerekeim NEM kísérleti alanyok... :$) Minden betegségnél megfázásnál magamat fogom ostorozni, hogy TALÁN, ha nekik is megadom azt, amit a nagyoknak, akkor ők sem lennének betegesek? Ebben biztos vagyok... Tuti, hogy küzdenék a lelkiismeretemmel, és sosem bocsátanék meg magamnak...

De egyébként miért van az, hogy van akinek 1 hét, 1 hónap, 10 hónap után elfogy a teje?? NEKEM miért nem akar már elfogyni??? 3,5 ÉV alatt????

Megint kicsit vissza Rolihoz... :) Szerintem nem vészesek a gyerekeim... :) Nem nyugodtak, az biztos, és lesz velük gondunk éppen elég. De nekem így sokkal szimpatikusabbak, hogy JÁTSZANAK, mintha elülnének egy sarokban, és ott gubbasztanának... Nem rosszak ők -tényleg nem...-csak elevenek. Szeretnek élni, rohangálni, hangoskodni, felmászni... És igen, néha leszívják az energiánkat, de ha a legjobb barátok lesznek 1-5-10-15-20-40-70 év múlva, akkor már megérte... És szerintem azok lesznek! ;) Már most megvan köztük a szikra... ;) Csak még nem lobbant lángra... :D Levi szerint karácsonyra tök jó pajtások lesznek, de legkésőbb Dani 2. szülinapjáig. Így legyen! Az viszont biztos, hogy már most tudnak együtt játszani, ha akarnak... Már most kezdenek összenőni... Nem kellett megvárniuk ehhez azt, hogy a kisebbik befejezze a középiskolát... ;)

Jó csapongó lettem, de végre leírtam, kiírtam. Jobban vagyok... :)

Köröm

Hehe... Szerintem ez nagggggyon Eris lett... ;)

Kedvesszomszéd, 3. rész

Levi talalkozott ma B. nenivel, akitol megtudta, h a foldszinti neni (aki levelet ir, h 2 hetente tegyuk el a babakocsit, es az is o volt, aki a FOLDSZINTROL feljott, h a HARMADIKON halkabban tologassuk a szekeket a konyhaban...) szoval a fsz-i neni 3 hetes szabadsagat/nyaralasat tolti... Kivancsian varjuk, lesz-e ujabb szemet a szabadsag vegeztevel?! :-P

Erre most kivancsi vagyok :)

Vegre talaltam App-ot a blogomhoz! Jupijjje!!!! Ugyhogy most joooool kiprobalom, hogy hogy tudok kepet feltenni... Mert amugy, a sima kezelobol utalatosan... :-s mondjuk sztem ez se lesz jobb... Itt is tuti csak a vegere berakja... Bruhuhuhuuuuu :(

Levi sikeres térítése...

Nos, aki ismer minket + Levit, az tudja, hogy a kedves férjecskémnek van néhány vesszőparipája. Mivel elég jó a meggyőző képessége, általában meg is győz mindenkit. Engem pl tutira... :D
Ilyen vesszőparipája pl az XBox vs Ps3, Sony vs akármi, és persze a Winfos vs Macintosh.

sok mindent nem jegyeztem meg az érveiből, ennek ellenére én meg vagyok győzve. Erre főleg olyankor jövök rá, mikor valahol valaki kérdezi, hogy pl milyen játékot vegyen az XBox-hoz, és én meg morocs leszek (magamban! ;) ), hogy egyáltalán mi a ráknak vett XBoxot?? :D
Vagy tegnap hazahozta Levi a vadiúj céges laptopját, és mondta, hogy próbáljam ki. És egész egyszerűen nem vagyok hajlandó hozzányúlni a windows-hoz... :) Már nem is tudom, hogy működik, de a legfőbb, hogy nem is érdekel... :D

Azért az sokat elmond Leviről, hogy a legközelebbi ismerőseink szépen lassan lecserélik a fényképezőgépeiket Sony-ra, a laptopot meg MAC-re... :D Siekres MACtérítés... :D Levi mondjuk mindig kiakad, ha azt mondom rá, hogy MACtérítő... Igazából tényleg nem az, hisz ő csak a tényeket mondja el, ismertet, a termék eladja saját magát. De pl, ha nem Levi lenne a férjem, hóttöktuti, hogy a büdös életben nem láttam volna testközelből MAC-et, hisz nem igazán elterjedt, azt hiszem azért, mert az van az emberek fejében, amit egyszer mondott még Nokiás koromban valaki... Miszerint, mivel a Nokia a legismertebb/legkelendőbb telefon, ezért az a legjobb is. És hogy ez mekkora orbitális nagy hülyeség!!!! :)))))) Pl, sokkal többen vesznek a kínaiban pólót, mint teszemazt a Nike-ban, ezek szerint a kínai JOBB? Ugyehogy nem? Csak kelendőbb... ;) Ez van a WIN-el is, mivel az a legismertebb, és "mindenkinek" az van, ezért elhiszik az emberek, hogy az a legjobb, pedig hűdenagyon nem így van... :D

Ercsi MACtérítését olvashattátok... :D

És most fogalmam sincs, hogy minek írtam meg ezt a bejegyzést... :D Ja, de... Azért, mert a fórumon az volt a téma, hogy milyen Kinect (bleeeee :D) játékot vegyenek... :) Én meg morcosan olvastam végig... :D Tuuuudom, minek olvasom, amin felhúzom magam?! ;)

Kedvesszomszéd 2

Kedvesszomszéd leszokott a szemetelésről... ;) Két variáció lehetséges... Az egyik, hogy beszéltünk a felettünk lakó nénivel, aki szintén teljesen fel volt háborodva, és lehet, hogy Tőle jutott el a dolog A Tetteshez... (B. néni egyébként azt mondta, hogy benne van a házirendben, hogy 1db babakocsit SZABAD a lépcsőházban tartanunk...)
A másik, hogy az hatott, hogy végre Levi is bepöccent, és a legutóbbi szeméttermést egyesével feltűzte a hirdetőtáblára... :))))))
Nem tudom, mi volt a kiváltó ok, de 2 hete semmi szemét nincs a babakocsinkban! :) Öröm bódottá... :)

Kedvesszomszéd...

A rohadt kva anyját annak a képmutató, szemembe mosolygó, kezét-legszívesebben-letörném, Kedvesszomszédnak, aki szemetesnek használja a babakocsinkat!!!!! De most komolyan... MIÉRT???? Miért nem lehet szólni, hogy sorry, útban van a batárkátok, tüntessétek el??? A földszinti nénitől 2 hetente megkapjuk a levélkét, hogy a hétvégén vigyük el a kocsit, mert takarítana... (a másik fsz-i, meg arrébbhúzza, mikor takarít, szóval ja... Az emeletiek meg kitolták a ház elé, mikor költöztek, és el akartam vinni, és mondták, hogy dehogy vigyem le! Majd visszarakják, ha végeztek...)

Az egyik szomszéd Mekis plüssállatot tett a babakocsiba... A másiktól meg már kaptunk wc papír gurigát 2x, kiürült csirkefalatos papírdobozt, most a négercsók-elválasztó műanyag izéjét, és egy üres papírzsepis zacsit rakott a kocsiba... :-O De most komolyan... Veszi a fáradtságot, hogy miközben viszi le a szemetet, megálljon, és kivegyen belőle 1-2-t, és BELETEGYE A BABAKOCSIBA???? Normális az ilyen???? És lövésem sincs, hogy ki lehet az, mert a szemünkbe mindenki mosolyog!

Biztos ugyanaz, aki feljelentett minket, hogy nem vesszük figyelembe a Ruhezeit-ot (nyugalmi idő, este 10-től reggel 6-ig, szombaton du 1-3, vasárnap- ünnepnap egész nap...). De MIKOR nem vettük figyelembe??? Vasárnaponként kapcsoljam ki a gyerekeket??? Vagy mi??? Mert akkor se volt képes bekopogni, hogy "csókolom, csendesebben..." Nem fúrunk, kalapálunk Ruhezeit alatt! Csak a gyerekek sikongatása/kiabálása/futkosása lehet a baja...

És biztos ugyanaz, aki a postaládába dobta a múltkor az utcáról a gyerekrajzot, mert az BIZTOS A MIÉNK... Nem a miénk volt... De ugye a környéken CSAK NEKÜNK lehet gyerekünk, és BIZTOS tőlünk fújta le a szél...

És tényleg nem értem, hogy miért nem lehetne szólni????? :(

...egyebkent meg kezdem azt hinni, hogy akaratomon kivul 2 embert is rohadtul megbantottam, vagy nem mennek el az sms-eim, esetleg titokban szamot valtoztattak, vagy csak baromira nem akarnak velem kommunikalni... :( azert jo lenne tudni, hogy mit rontottam el?!?!?!

Nevek...

Tudom, hogy hülyeség ezen agyalgatni már most, de ez van... Főleg, annak ismeretében, hogy még ha döntenék is, abban a pillanatban valószínű eltántorodnék, mikor tényleg kéne A NÉV... :)

Ma reggel (hmm... 10:20 reggel van még? ;) ) feküdtem a hátamon, néztem a foltokat, amiket szemüveg nélkül látok, próbáltam kiosonni Danimanó mellől, ami persze nem sikerült, így csatlakozóra került a kis Drága (én háton, Dani lába a bal oldalamon, keresztben rajtam feküdt hason, és a jobb ciciből evett...), elmélkedtem... Hogy hogy is fogják hívni az elkövetkezendő gyerekeinket...

Előre szólok hogy nem született döntés... :)

Bár már éppen eldöntötem, hogy a következő kisfiú Marcell lesz (mert olyan szépen passzolna a Lillcus, Dancus-hoz a Marcus... :D), Marci cica, Marcell majom nem érdekel. Aztán rájöttem, hogy akkor a fiaim Dani és Marci lesz... És itt jön az a probléma, ami valósabb, mint a macska, meg a majom... Valamikor úgy 10-11 évvel ezelőtt, mikor még a gimis barátnő A Barátnő volt, megismertünk egy testvérpárt... Kicsapongó tinikoromnak itt nem állítanék inkább emléket, így nem mesélem el, hogy pontosan mi is történt (nem, semmi 4-es, vagy 3-as :)))) ), de a lényeg, hogy a Marci meg a Dani azok ŐK. És bár nem tartom velük a kapcsolatot, se a baráti társasággal, azért a közismert közösségi portálokon persze be vannak jelölve, és azt gondolom meglehetősen hülyén jönne ki, ha a fiaim Marci és Dani lenne... Ezt talán már csak azzal tudnám fokozni, ha a Lányaim meg Lilla és Ági, vagy Lilla és Reni... (Lilla osztálytársnőnek Ági meg Reni volt a nagy barátnője, és osztálytali már így is láttam mosolyokat a Lilla-névre... Pedig aztán AZ A Lilla soha eszembe se jutott névválasztáskor). Szóval nem lehet Marcim... :(

Aztán ugye van a Dávid név is... De azt meg nem lehet becézni... És nekem, aki egyik gyerekét sem szólítja szinte SOHA a rendes nevén (kivétel ez alól, mikor fegyelmezek... :D), nem túl szimpatikus... (egyébként meg, bár ez ebben az esetben tényleg nem tényező, olyat is "ismerek" ahol az ikrek voltak Dávid és Dániel... :D)

A Roland meg ugye sajnos még tavaly kiesett... :(

Szóval a leendő fiamnak-fiaimnak továbbra sincs neve... :(

A lányom(k)nak sincs... Bár ott legalább egy esélyes még van! De azt meg nem írom le, csak ha aktuális lesz, így is tudják már páran. :) A Lunát viszont kiejtettem. Túl mély, túl komoly/komor. Bár Luna Lovegood-ot továbbra is imádom, tündéri a kis elvont karaktere, úgyhogy lehet, mégis visszatérek erre a névre, majd ha aktuális lesz a dolog... :) Most még nem az, mielőtt bárki is azt gondolná... Bár tegnap elbőgtem magam a gyerekek "Szeretelek Tesó!"-videóján.......

Látom, sokan már nem jártok erre... :) nem is csodálom... 2 hónapja nem írtam semmit ide... :-O

Most sincs igazán semmi... :)

Bár az nem túl jó érzés, hogy tudom, milyen kevesen olvassák a másik blogomat... (KisDani névnapja kapcsán... Merthogy alig jött komment neki... :( ) És hogy olyanok sem olvassák, akikről pedig azt hittem (bíztam benne inkább?), hogy igen. Erről már írtam korábban is, de most is elmondom - magamnak, hogy nyomatékosítsam magamban ;) - hogy nem kéne olyanokkal foglalkozni, akiket nem érdeklem! Csak fura, amikor valakivel tényleg jóban voltam, és míg egy irányba tartott az életünk minden szép és jó volt, mikor meg elkanyarodtunk, megszűnt a barátság, vagy mi... Én még azért olvasom őt, naponta többször is benézek hozzá, de ő már -úgy tűnik- nem kíváncsi rám/ránk. És még drukkolok is neki, hogy ismét boldog legyen, de az embereket saját maguktól nem lehet megvédeni. :(

Jó, mondjuk ebben az ottani kommentmentességben biztos az is durván benne van, hogy én sem írok már szinte senkihez... :( Szóval ilyen szempontból ők sem tudják, hogy igenis olvaom őket, és érdekelnek! :)

Na mind1... :)

------

Egyébként meg, mióta itthon vagyunk híztam kb 1,5 kg-t! :) Már csak 5-öt kéne... :) Az ezzel a tempóval meg is lesz kb.... hmm.... pill, számolok... 10hét alatt, vagyis kb Apusom szülinapjára (amikor is Cucka drága szerintem szülni fog... ;) )

A tornázást meg persze azzal a lendülettel hagytam is abba, ahogy elkezdtem... :-S

És néha elbizonytalanodok, hogy TÉNYLEG meg fogom-e majd tudni csinálni a Hebamme iskolát NÉGY gyerek mellett, 10 év múlva? Tényleg lesz-e erőm 40 évesen iskolapadba ülni?? Levi nagymamája 62 évesen diplomázott, szóval azért ez elég inspiráló... :) De amúgy meg mindenki csak hümmög, meg dünnyög, hogy úgysefogommegcsinálni... :( Szeretem ezt az optimizmust... :-S Osztálytalálkozón már arra is megkaptam, hogy hülye vagyok, hogy 4 gyereket szeretnénk... :) Érdekesség képpen, aki rajtam kívűl szintén nagy családban gondolkodik, szintén külföldön él...

De a négy gyerektől még nem tántorodtam el!!! :) Sőt... Ahogy születnek sorban a blogbabák, többet gondolok a következő(k)re, mint egyébként akarnék... :) De azért még győz a józan ész... Egyedül vagyok, nincs segítségem, Lilu és Dani most pont elég. Én sem bírnám, meg ők sem... És, bár én is felnőttem a tesómmal 52m2-n, mi meg 80-on lakunk most, mégis kicsi ez a lakás 3-4 gyereknek... Szóval marad a terv... Családiház, meló, UTÁNA jöhet a következő 2! :) (amennyiben 2012-ben nem lesz semmi OLYAN, ami bezavarhatna... Ettől amúgy még kicist tartok... :-( )

Benne van a blogolhatnék az ujjamban (a másik blog felé), de nincs kedvem mégsem... Szörnyen egyoldalúnak érzek most mindent. Tudom, én sem kommentelek másoknál, de akkor is... Nem jó érzés... Mintha a kutya nem lenne ránk kíváncsi. Asszem uncsik vagyunk... Kéne egy válás, vagy egy terhesség? :) Esetleg egyszerre a kettő? :) Jó, persze, most csak hülyülök... :)

Az is bosszant, hogy a nyílt blognak hála, olyan embereknek engedek betekintést, akiknek amúgy nem engedném. Nem akarom, hogy ő tudjon rólam-rólunk mindent, míg én nem tudok róla semmit. Meg azt sem akarom, hogy akivel nem találkoztam x-sok éve, és nem keresett az elmúlt időben egyszer sem (ez nem igaz, egy "szép volt tőletek, hogy minket nem látogattatok meg, míg otthon voltatok" komment elhangzott 4 év alatt...), beleláthasson az életembe. Ha érdekli, írjon egy emilt/sms-t/levelet, tökmindegy... Ne takarózzon senki azzal, hogy azért nem keres, mert olvassa a blogomat! Vagy akkor legalább írjon! Hogy tudjam, ne csak sejtsem, hogy jár arra.
Komolyan forog a fejemben a "SZÜNET!" kérdése...

aztán ugye megyünk haza is... Mindenki szeretne velünk találkozni. De tuti nem fog mindenki beleférni-megint... Főleg úgy, hogy bár 3 hétre megyünk haza, a 22 napból kb 14 már most le van foglalva... (nyaralás a balcsin, soproni családi nap, osztálytalálkozó, fogorvos). Tehát, gyakorlatilag egy hétbe kellene azt belesűrítenünk, amit máskor KETTŐBE nem tudtunk!
Úgyhogy amennyire várom a hazamenetelt, pont annyira van tőle gyomorgörcsöm, és pont annyira érik bennem ismét a "Nyuszika b+ a porszívódat"-életérzés... :$
Azt hiszem, jövőre tényleg nem megyünk haza. Aki akar, meglátogathat... Másnak is van szabadsága, és másnak is pont ugyanannyiba kerül az Mo-Németo távolság, mint nekünk... És akkor ráadásul csak azzal foglalkozunk, aki kijön hozzánk... Mindenki jól jár... :) Mi meg lelépünk 4-esben (8-asban? Köriékkel? ;) ) nyaralni. Na nem akkor, mikor valaki kijön hozzánk... :)

Szóval ja. Kicsit elegem van a netes világból... Nem olyan, mint volt. SEMMI nem olyan! Biztos én is változok, vagy lehet, hogy csak simán másfele tart az életem, mint azoknak, akikkel eddig napi kapcsolatban voltam? És ez lenne a baj? Nem tudom... De hiányoznak a régi dolgok... Amikor a blogomban fórumoztunk egy-egy témáról... Most meg még csak megjegyzést se kapok, nemhogy egy jó kis eszmefuttatást lehessen levezetni?! :-S Szal' hiányzik, na... :(

Elhatározás...

...tornázni fogok... :) És most jól le is írtam, hogy meglegyen az ösztönzés... :) Ma már 20 percet tornáztam, rohadt ciki, de remeg az összes (nemlétező)izmom... :) Nem vagyok ehhez hozzászokva, na... :) A zsírégetést kihagyom, az biztos... Farra szeretnék valamicskét erősödni... :) De ha máshol is vastagodnék, az se lenne katasztrófa... Meg egy cseppet rugalmasabbnak se ártana lennem... Ah, mily régen is volt, mikor kicsiErcsi a gerendán előre-hátra(!) bukfencezett, vigyorogva... :) hm... 21 éve volt... :-O

Szóval van 5 hetem erősödni... ;) Hajrá-hajrááááá!!! :)

Sunrise Avenue

Aki figyelmesen olvas (nyehehe...), az észrevehette, hogy imádom a Sunrise Avenue-t... Nem olyan nagyon felkapott zenekar, de azért van néhány ismert számuk. Most kb ott tartok, hogy ha elmegyek itthonról egyedül, MINDIG Sunrise megy a fülemben...

Hétvégén csak úgy, kíváncsiságból rákerestem, lesz-e a környéken valamikor koncert...

ÉS LESZ!!! :))))

Mannheimben ráadásul, szóval nem a világvégén, október 29-én... Ott KELL lennem... :)

Már két barinőnek szóltam, hátha... ;) De remélem, az egyik nem fog tudni jönni, mert már hatalmas pocakja lesz addigra, és a babaszoba berendezésével lesz elfoglalva, nem azzal, hogy KicsiErcsit megbuliztassa... ;) A másikkal remélem, összejön a dolog! :)

Ezt meg fogalmam sincs, hogy ágyazzam ide be... :-S

Ma megint rámtört a szarkedv... :-S

Levi elment sógorékkal Plázázni, míg én a sima hétköznapi életemet éltem, nyűgös, sehogysemjó-csak-cicin-Danival, nem-alszom-délután-csakazértse-Liluval... Azt mondjuk nem hittem, hogy később érnek haza Leviék, mintha L. dolgozni ment volna... 11-től 17-ig shoppingoltak... (Velem ilyet mikor???)

Aztán délutánra végre sikerült megfogalmaznom, hogy mi a bajom... SENKINEK nem vagyok olyan fontos, mint amennyire ő fontos nekem... SENKINEK! (Talán egyetlen egy embernek, de ő meg messze van. És tök más kétnaponta másfél órát telefonálni, mint kétnaponta együtt elugrani valahova, vihogva vásárolgatni, vagy csak csavarogni. Közel sincs a kettő egymáshoz...) MINDENKINEK van "másik" élete, amit nélkülem él. Levi dolgozik, a szüleim messze vannak, öcsémnek ezer más dolga van, még Lilu is oviba jár, Dani meg csak kihasznál ( :) ), ha külön lennék a melleimtől, felém se jönne, a barátnőimnek is vannak "másik" barátnőik, akikkel többet találkoznak, többet beszélnek... De nekem? Nekem nincs senkim! Vagyis van sokmindenkim, de senkinek nem vagyok CSAK ÉN... Én mindenkihez (MIN-DEN-KI-HEZ!!!!) jobban ragaszkodom, mint ők hozzám... Nem tudom, mennyire érthető a dolog... de elég szarul esett a felismerés... :-S
És hogy lehetne ezen változtatni? Nem tudom... De az biztos, hogy megkértem Levit, hogy legalább Ő figyeljen rám jobban. Mert szükségem van RÁ, az ölelésekre, és arra, hogy érzem, hogy fontosabb vagyok, mint a laptop, az ebay, vagy akármi, bármi, ami eddig mindg fontosabb (volt?) neki...

"Barátságfüzet" :)

Tofinál találtam... :)

Milyen csúnya szót használsz leggyakrabban?

Nagyon leszoktam a káromkodásról... Lilu már akkor rám szól, ha azt mondom "azt-a-kutya-meg-a-macska-bajszát!", esetleg "irgumburgum"... :) De azért szoktam cfrázni is, csak nem előttük... ;)

Kivel beszélsz legtöbbet?

Levivel, Nikivel, Anyummal

Emlékszel még az első személyre, akit megcsókoltál?

Emlékszem... Dacból volt, mert aki tetszett, összejött mással... Erre Virágom bemutatott egy Zolit... Jaaaajjjj... :) Mint egy mosógép, lyan volt! :D

Emlékszel, hol voltál 2001. 09. 11-én?

Akkor csináltattam életemben először kontaktlencsét

Inkább te csinálnád a képet vagy rajta lennél?

Szívesen vagyok rajta is, de akkor ki fényképez?? :) Úgyhogy inkább csinálom...

Mi volt az utolsó film, amit láttál?

Tegnap Harry Potter 1, tegnapelőtt Harry Potter 7/1., azelőtt Narnia, egyébként meg, valójában a legeslegutolsó a Dexter sorozat, arra alszunk el mostanság :)

Van valamelyik barátodnak gyereke?

Igen :D

Nevezett valaha is valaki lustának?

Igen. Legtöbbször én saját magamat... :$

Vettél be valaha gyógyszert, hogy el tudj aludni?

Azt hiszem nem

Milyen CD van jelenleg a CD lejátszódban?

iPhone-t hallgatok, Sunrise Avenue!!!!! Nyamm... :)

A rendes vagy a csokis tejet szereted jobban?

Kávésat :)

Mondott el neked valaki titkot ezen a héten?

Nem.

Tudsz fütyülni?

Igen.

Mi az első dolog, amit megnézel az ellenkező neműeken?

Feje ;)

Mit vársz nagyon?

Pénteket: jönnek sógorék

Húsvétot

Húsvét hétfőt: Lilu szülinapja

Májust: talán Füssen????

Júniust: megyünk haza!

Júliust: talán jönnek a szüleim?

Augusztus: Füssen?! +Anett szül :)

Szeretted gyerekként a rajzfilmeket?

PMost is szeretem!

Mit fogsz csinálni egy órán belül?

Pakolás, porszívózás, asszem egy szoptatás is lesz benne...

Szerelmes beléd valaki?

Remélem...;) Sőt... Tudom, és érzem, hogy IGEN!

Mi volt az utolsó szám, amit hallgattál?

Sunrise Avenue

Mikor sírtál utoljára?

Gray's Klinika 7. évad 18-as rész eleje... Zokogtam, nem sírtam... :(

Számítógépről böngészel vagy laptopról?

Laptop.

Akarsz most valamilyen piercinget vagy tetoválást?

Szerettem volna egy "L" betűt, míg Dani nem volt, de mivel neki nem találtunk normális "L"-es nevet, így az egész ABC-t azért mégsem kéne magamra tetováltatni... :)

Randiztál valaha olyan lánnyal/pasival, akinek tetoválásokkal volt borítva a teste?

Hát, randinak nem nevezném, de azért nagyon bejött az a sárkány... :$

Mit csináltál ezelőtt?

Előszobát porszívóztam

Mikor aludtál utoljára a padlón?

Pfff... nem tudom... Talán még valamikor Lilunál...

Hány óra alvásra van szükséged?

8-9

Mindig reggelizel?

A tejeskávé reggeli? Mert akkor igen... Amúgy nem...

Gyorsan eltelnek a napjaid?

So-so..

Mit csináltál múlt éjjel?

Aludtam :)

Hány éves leszel a következő születésnapodon?

27...

Az azonos vagy ellentétes neműekkel jössz ki jobban?

Ellentétes.

Az oldaladon alszol?

Nagyon szívesen aludnék az oldalamon, de kisfiam nem hagy... :( Így a hátamon vagyok kénytelen tölteni az egész éjjelt...

Szoktál híradót nézni?

Nem. Híreket sem olvasok.

Hogy szerezted valamelyik hegedet?

Császárheg :)

Meg van egy a lábujjamon, mikor unokatesóm rámesett a medencében, és belenyomott a medence aljába...

Ki volt az utolsó személy, aki felbosszantott?

Tesóm... Utálom, azt a mondatot, hogy "erre inkább nem mondok semmit..." DE!!! B+! MOND! :)

Szeretsz valakit?

Igen. De nem sorolom, mert rangsornak tűnhetne, pedig az nincs :)

Melyik oldalát rajzolod először a szívnek?

Jobb. Aztán sose lesz szimmetrikus.. :)

Milyen színű a hajad?

Mahagóni

Milyen a vértípusod?

A+

Kivel akarnál 24 óráig összekötve lenni?

Levivel :D

Milyen pletykát terjesztettek már rólad?

nem tudom...

Szereted a sárgarépát?

Igen. Főzve, nyersen, salátába... :)

Mit csinálnál, ha beragadnál egy liftbe?

Megvárnám, amíg kiszabadítanak... :)

Bele vagy zúgva valakibe?

Igen. A férjembe... Nyálas? :D Na nem Levi, hanem a tény... :D

Mi az, amit mindig is akartál?

Nem tudom... Tényleg nem...

Sokszor hordasz feketét?

Már nem.

Felnőtt vagy?

Igen...Végérvényesen... :(

Hol vannak a legjobb barátaid?

Messze...

Le vagy barnulva?

Fejem, kézfejem igen. Máshol nem :)

Tévéfüggő vagy?

Nem nézek TV-t egyáltalán. Laptopon "tévézek" :)

Nem is tudom hogy kezdjem... Mert tudom, hogy nem bántani akartak/akartok... De mégis bántanak...

Kezdődött ugye azzal, hogy a doki szerint depressziós vagyok...

Most meg már a második barátnőmtől kapom meg, hogy úgy nézek ki,mint egy anorexiás... Ráadásul egy full sötét, torzult, tükörből fényképezett kép alapján... :-S

NEM VAGYOK SE DEPRESSZIÓS, SE ANOREXIÁS!!!!!!!!

Lefogytam, igen, néha magam alatt vagyok, igen, de NINCS bajom, azon kivűl, hogy szoptatok, és nem szedek fogamzásgátlót, mint anno Lilunál, akkor nem is sikerült lefogynom, és rohadt szarul éreztem magam a bőrömben 60 kilósan, de még 58 kilósan is... Mivel szoptattam, és Dani beköltözött a pocakomba, nem tettem semmit a fogyás érdekében, így 55-el indultam neki Daninak. Most sikerült lefogynom, meg is állt, csak kicsit lejjebb, mint akartam... Majd visszajön. TUDOM, hogy visszajön!

Ráadásul ez a két szó "depresszió", "anorexia", pont olyan szavak, amik védekezést váltanak ki belőlem. Anniyra de annyira negatívak... Ha csak simán annyi hangzott volna el, hogy "nagyon vékony vagy, hízzál, aggódok érted...", az jól esett volna, de az, hogy "hű b+ hogy nézel ki?! mint egy ANOREXIÁS tinilány!" ez bántás... Nekem legalábbis az...

Mert, aki manapság azt mondja valakire, hogy anorexiás, az nem ezt érti alatta:

Az „anorexia" szó szerint étvágytalanságot jelent, ami félreértésekhez vezet, mivel az anorexiások nem vesztik el az étvágyukat, hanem -mivel rettegnek a súlygyarapodástól-, igyekeznek az éhségüket tagadni, leplezni.
Az anorexia jellemzői:

• Alacsony testsúly. A minimális, normális testsúlynál legalább 15%-kal alacsonyabb. A testsúlyt úgynevezett testtömeg-index segítségével lehet kiszámítani. Ennek kiszámítási módja: a testsúly osztva a testmagasság méterben mért négyzetével. Az anorexiások testtömeg indexe általában 17,5 alatt van.
• Nőknél rendszeresen elmarad a menstruáció vagy rendszertelenné válik. Előfordul, hogy a fiatal lányoknál nem alakul ki menstruáció.
• A soványság ellenére erős félelem van a súlygyarapodástól vagy az elhízástól.
• A saját test súlyának vagy alakjának észlelése zavart szenved. Alacsony testsúly mellett testsúlyukat vagy megfelelőnek, vagy pedig túl nagynak tartják.
• Gondolati szinten állandóan a testsúllyal, az alakkal foglalkoznak, és ezek alapvetően befolyásolják önértékelésüknek. Az alacsony súly eléréséhez különböző módszereket alkalmaznak: Koplalás, nagyon intenzív testmozgás, önhánytatás, hashajtók, vízhajtók szedése, különböző étvágycsökkentő tabletták, szerek szedése stb. Némelyik anorexiás a fentiek közül csak egy módszert használ - pld. a koplalást - némelyik pedig többet is alkalmaz egyszerre.

Ezek közül az első még igaz is... De nincs bennem félelem az elhízástól, menzeszem is van, nem akarok tovább fogyni, sőt! az eddigi fogyásomért nem tettem SEMMIT!!!! Nem koplalok, nem hánytatok, nem adok magamnak beöntést, nem mozgok, nem számolom a kalóriákat... Vagyis de... Kb egy hete számolgatom, hogy esténként legalább 800 kalóriát benassoljak...

Szóval, aki a fejemhez vágja, hogy anorexiás vagyok, szerintem ezeket a tüneteket nem is ismeri... Ő azt érti alatta, hogy "kurva vékony vagy, hízzzzzáááááá"... Szóval nem kéne betegségekkel dobálózni... :(

És bocs. Nem akartam bunkó lenni... De ez most kijött... És nem is nagyon akarok erről beszélni... Mármint arról, hogy milyen szarul nézek ki, és milyen undorítóan sovány vagyok. Köszi...

Néha, blogokat olvasva tök szar anyának érzem magam...

Nem fertőtlenítek mindent, mint egy hülye...
Nem rohanok 37,2-vel a dokihoz, sőt! 38,5-el se... (amennyiben 1-2 nap alatt elmúlik)
Nem rohanok dokihoz,ha leesik a gyerek a kanapéról...
...és még sorolhatnám...

És az is fura, hogy engem még senki "nem talált meg"... olvasok egy blogot, ahol anyuka éppen be akar zárni, mert folyton kapta a kéretlen tanácsokat, meg az "osztást", hogy mit csinál rosszul... Most én TÉNYLEG nem kaptam, vagy ilyenkor jó, hogy "mindent meg- és kimagyarázok"? És egyszerűen nem vettem fel a dolgot?? Na, nem mintha hiányozna... :) Bár, mikor Liluval voltak alvásgondjaink, folyton jöttek az okos tanácsok... De nem nagyon akadtam ki tőlük... Inkább csak attól a ténytől, hogy más miért nem hajlandó felfogni, megrteni, hogy ami NÁLA működött, az NÁLUNK nem biztos, hogy tuti recept??

Szóval ilyen dolgok jutnak eszembe blogolvasás közben... :)

8

8 éve, hogy megismertem...

...és kb 1 óra után, már TUDTAM, hogy ez más lesz, mint a többi discos-összejövetel... Hisz megfogta a kezem, míg "A"-ból "B"-be mentünk! :-O

...és a számomat is elkérte...

...és együtt kajáltunk buli után...

...és ott is szorongatta a kezem... (közben a haverja az asztalra borulva aludt... :D)

...és másnap tényleg felhívott...

... és harmadnap találkoztunk...

...és utána kártyalemerülésig telefonáltunk...

...és utána minden nap találkoztunk...

...és egy hét se kellett, hogy tudjuk mindkettem, megtaláltuk a másik felünket...

...és már 3 hónap után együtt laktunk egy hetet...

...és az Apukám nem akadt ki ezen! :)

...és nem volt kérdés, hogy amint lesz munkám, összeköltözünk...

...és 5 hónapja ismertem, mikor összeköltöztünk...

...és 9 hónapja, mikor megkérte a kezem...

...és, bár nem hiszem soha, hogy tudnám ennél is jobban szeretni, mégis napról napra, percről percre jobban szeretem...

...már 8 ÉVE...

Sógorék

2,5 hét múlva jön a legnagyobbik sógorom a barátnőjével 10 napra! :) Kíváncsian várom, hogy milyen lesz! Főleg, hogy a kocsiba már nem férünk be ennyien, szóval mindenhova tömegközlekednünk kell majd... :)

De azért érdekes dolog ez... Nehezen tudom elképzelni, hogy a nem egészen 18 éves lányomat, a kb fél éves kapcsolatával elengedjem egy idegen országba, egy vadidegen családhoz, anélkül, hogy akár egy szót is beszélnék velük... Gondolkodom rajta, hogy írok a leendő sógornőnek, hogy szóljon nyugodtan, ha szeretnének a szülei beszélni velünk, megérteném teljesen! Sőt...

Mindenesetre fura lesz, hogy egy vadidegen leányzó csöppen bele a mindennapunkba, akiről a világon semmit nem tudok/tudunk... :) Láttam róla néhány képet, Anyósék, és Levi Mamija szerint aranyos, kedves, de kb ennyi...

Szerintem a "fiataloknak" is fura lesz, hisz 10 napig EGYÜTT FOGNAK ÉLNI! :) Ráadásul két kisgyerekkel... :)

Szóval, kíváncsian várom, milyen lesz itthon nem 3, hanem ÖT gyerekkel... (Levi szabin lesz amúgy)

Ich liebe es :)

Hétvégén garázs-bazárban voltam. (Majdnem elfelejtettem,pedig nagyon rákészültem már egy héttel korábban...) Nagyon örülök, hogy elmentem! Egy anyuka kiárusította a kislánya megunt játékait, így lett a gyerekeknek egy raklap Duplója, manyusokkal, Duplo-vonat, Barbiek (2 lány, egy Ken, és 3 baba), és 2db Barbie-autó... A 2db autóból az egyik távirányítós, és a kettő volt együtt 5 euró... :) Most már annyi Duplonk van, hogy még az ikreknek se kell vennünk, a vonat nélkül sem fér bele az Ikeás dobozba... :-O Szóval jó vásár volt! :)

A másik életem...

A másik életemben pillanatnyilag ikrekkel vagyok otthon, de közben felfelé ível a karrierem íróként, szívesen eljárok horgászni, és néha egy masszázsra is eljutok, esetleg manikűröshöz... 5 gyereket szeretnék...

Levi meg a katonaságnál szolgál, űrhajós szeretne lenni, bármit megszerel, feljavít, és istenien főz...

:)))))))))))

Nekiálltam újra Sims3-at játszani... :) Tavaly előtt akkor hagytam abba, mikor a második gyerekünk is lány lett, pedig én addira már tudtam, hogy igazándiból fiam lesz.

Most is megvolt a kísértés, hogy abbahagyom, mert megint lány lett a második, ráadásul valami programbogár (bug) miatt, bár nem egyszerre születtek, egy idősek, mégis folytattam.

És már azt is tudom, hogy miért leszenk lányaim... :) Ugyanis, ha a lány kezd ki a pasival, gyereknemzés céljából, akkor lány szüetik, ha a pasi kezd ki a nővel, akkor fiú. Szóval ja... Eszerint mindig "én" kezdek ki "Levivel" :)

Érdekes, hogy mikor megszületett a "második lányom", beírtam a nevét, utána kérdeztem Levitől, hogy mi legyen a neve, és ugyanazt mondta... ;) Azért messzemenő következtetést nem vonok le ebből, ismerem magunkat, ha meg is lenne a következő babáinknak a tutibiztos neve, akkor is eltántorodnánk, ha élesre fordulna a dolog. Daninál is ez volt... :)

Szóval emiatt, a "másik életem" miatt nem vagyok mostanában MSN, facebook... :)

Gatyó

Még valamikor Lilu után elraktam egy kedvenc-gatyámat, hogy ki kelldobni/el kell ajándkozni, mert már soha nem lesz rám jó... Az van rajtam... :D És nagy... ;) (és erről jut eszembe, hogy van még egy ilyen gatyám, ami 1x volt rajtam, meg kell keresnem...)

Az a "legrosszabb" ebben a 47kg-s állapotban, hogy engem nem zavar... :) Sőt... Jó, néminemű segg jól jönne, tekintve, hogy most nincs SEMMI, de tényleg semmi, de a többi nem zavar... Még az sem, hogy Dani borostyánlánca lötyög a nyakamon, míg mikor Lilué volt, sóhajtoztam, hogy igazán lehetne benne egyetlen egy gyönggyel több, hogy kényelmes legyen... Hát most kényelmes... :) Egyelőre a mellem még nem tűnt el, úgyhogy köszönöm, jól vagyok... :) Ha az is eltűnik, akkor leszek nagyon szarul... :)

Eléggé bosszantó, hogy pénzügyileg sosincs elsőre szerencsénk... Általában véhül jól jövünk ki a dolgokból, de az odáig tartó út sosem rög (mit rög... hegy!) mentes.

Merthogy az emberek ugye nem olyanok, mint mi, és ezt megint hajlamosak vagyunk elfelejteni. Nem mindenki tisztességes. És persze belefutottunk ilyenbe. Szerencsére a Paypal partner, hogy ne járjunk rosszul, ha fizetés után eltűnik az eladó, 15 nap múlva visszakapjuk a pénzünket, de addig náluk parkol. És addig ugye nem tudunk se hozzányúlni, se semmit csinálni vele. De abból legalább kijövünk nullára, bukó nélkül.

Azt viszont ma sajnos a saját bőrünkön tanultuk meg, hogy az utánvétes csomagot ki KELL bontani, mielőtt kifizetjük... :-S Rohadtul nem az volt benne, mint amit ígértek... :( Levi felhívta az eladót, amint bemutatkozott, lerakták a telefont... Írt emilt, sms-t, semmi... Talált vmi internetes rendőrséget, megérdeklődte, hogy mit lehet tenni ilyen esetben, még várjuk a választ, még nincs lefutva a dolog, de nagyon úgy néz ki, hogy nem keveset buktunk a dolgon... :(

Ennek ellenére nem adjuk fel! :) TUDOM, HISZEM, hogy össze fog jönni ez a dolog, és JÓL fogunk kijönni belőle! Csak ugye a hegyek, amik pénzügyekben nekünk járnak... De megmásszuk, és tanulunk belőle...! Pozitív bevonzás... ;)

Nem vagyunk egyformák...

Olyan jó lenne,ha tudatosulna végre bennem, hogy nem mindig olyanok az emberek velem, mint amilyen én vagyok velük... Hogy nem ugyanaz a természetes mindenkinek... Hogy az, hogy engem érdekel a sorsa, minden apró mozdulata, az baromira nem jelenti azt, hogy ez kölcsönös. Hogy az, hogy én szívesen megmutatom az életemet, képeket, akármit, nem jelenti azt, hogy ő is.

És jó lenne, ha végre nem várnám el a viszonzást... Ha nem csinálnék abból ügyet, hogy számomra fontos dolgokra nem reagál az, aki nekem fontos. Mert csak nekem fontos Ő, fordítva már nem így van.

Persze én is biztos vagyok így emberekkel... És biztos nekik is ugyanilyen rosszul esik az érdektelenségem, mint nekem másoké.

Dokis

"Kicsit" elvesztettem a hitemet a háziorvossal kapcsolatban... :-S

Az egyik oka az, hogy nem igazán értem, hogy aki HÍZNI akar, miért kap olyan gyógyszert, aminek a HATÁSA, nem mellékhatása, HATÁSA a hasmenés??

Aztán, szerintem felhívhatta volna rá a figyelmemet, hogy fényérzékenységet okoz... :-S Jó, persze elolvastam a mellékhatásokat, de nyomatékosabb lett volna, ha szól... :$ Emiatt égett le az arcom a múlt hét végén... És azóta is piros, és bizsereg az orrom. Nem beszélve a kezemről. A legkisebb fizikai erővételtől FÁJ a bőröm! Annyitól, hogy lecsavarok egy kupakot, vagy letöröm a répát a száráról... Olyan fájdalom, mintha ezernyi nyílt sebből véreznék, plussz bizsereg, nagyon rossz... :(

A hitvesztésem oka még az is, hogy legutóbb említettük neki, hogy azt okoskodtuk ki, hogy talán a fogamzásgátlótól híznék. (lehet, hogy Lilunál amiatt nem sikerült fogynom??) Különösebben nem reagált rá, ki kell próbálni, kb ennyit. Itthon olvasgatva aztán kiderült, hogy az orbáncfű majdhogynem LENULLÁZZA a fogigátló hatását!!! Erről nem illenék szólni?? Főleg, hogy előtte még meséltük is, hogy megint para van, hogy terhes lehetek, bár védekezünk? Ebből ki kellett volna derülnie számára, hogy pillanatnyilag nem tervezünk harmadikat...

Meg, ugye az a vesszőparipája, hogy depressziós vagyok... NEM VAGYOK DEPRESSZIÓS!!!!! Tudom! Azt is tudom, hogy túl sokat agyalok, és ha rossz kedvem van, akkor csak rossz dolgok jutnak eszembe, és egyre jobban belelovalom magam, ami még mélyebbre dönt, de elég egy aprócska JÓ, és kirángat! És tudok mosolyogni, nevetni, és nem hanyagolom el magam, és nem azért nem alszom ki magam, mert túlpörög az agyam, hanem azért, mert Danca nem hagy... Lényeges, és hatalmas különbség, szerintem, orvosi diploma nélkül...

Legutóbb megduplázta a napi orbáncfű adagomat, mi meg önkényesen úgy döntöttünk, hogy visszaállok a napi 1-re, de lehet, hogy elhagyom teljesen. Ha elmúlik tőle a kéz-érzékenységem, már jobban járok...

Itthon meg az Otthon (meg a tervek...)

Pár napja olvastam ezt a cikket: IDE KATT A CIKKÉRT :)
A végén már bőgtem... Nagyon betalált... Főleg most... Múlt héten már olyan hülye gondolataim voltak, hogy elhagyom Levit, bár szeretem, nem is kicsit, de elhagyom, elválok, mert akkor MUSZÁJ lesz kisebb lakásba költöznie, gyerektartást fizetnie, mi meg abból a gyerekekkel vígan elélnénk otthon 3-an egy albérletben... Persze nem gondoltam komolyan, de nagyon rámjött a hazamehetnék... :( Éppen pocsék passzban voltam...

Aztán átgondoltam a dolgokat, és tudom, hogy jó itt nekünk, de áldozatokat kell hoznom a gyerekekért, hogy nekik jobb legyen. Hogy nekünk ne kelljen azt mondanunk nekik, hogy nem tudjuk finanszírozni a főiskolát, egyetemet. Persze, tudom, otthon INGYENES az oktatás, éppencsak a koleszt, vagy az albérletet, meg a könyveket kéne a szülőknek állnia... Az én szüleim ezt nem tudták volna, és láttam rajtuk, hogy rettenetesen bántja őket a dolog. Szerencsére nekem csak egy röpke fellángolás volt, hogy egyetemre menjek, jött Levi, a terveim meg is változtak... :)

De, talán, mire Lilu és Dani (meg az ikrek... :D) eljutnak oda, hogy szeretnének továbbtanulni, nem fog gondot okozni, hogy azt mondjuk, "persze! menjetek csak! akár egyszerre, mind a 4-en!" (Bár, a korkülönbség miatt valószínűleg nem akarnak mind a 4-en egyszerre egyetemre menni... :) És addigra már nem lesznek hiteleink... Anyám, de jó lesz... ;) )

Na, de vissza a cikkhez...
"Nehogy azt hidd, hogy majd minden évben haza fogsz menni látogatni. Az első évben akár kétszer is. Aztán pár évig lesz az évi egy „kötelező” családlátogatás. De aztán elkezdesz majd arra vágyni – ha egyáltalán megteheted – hogy mást is láss a világból. Hogy a nyaralás igazi nyaralás legyen, ne csak arról szóljon, hogy minden évben ugyanazokat a rokonokat látogatjátok meg, elmondjátok ötvenszer ugyanazt (igen Béla bácsi, jól vagyunk, nem, nem bántuk meg, igen, jövünk jövőre is)."

Pontosan ez van... 2007. novemberében jöttem ki, hazamentünk decemberben (akkor még a saját albinkba), majd 2008. februárjában ismét... 2008-ban voltunk otthon még októberben is, és karácsonykor. 2009-ben már csak novemberben mentünk haza, de beiktattunk egy mindenkit összehozós nyaralást. 2010-ben pedig csak augusztusban voltunk 2 hetet... Idén is tervezünk egy hazamenetelt, jövőre azt hiszem, inkább nyaralni, pihenni megyünk... Mert a hazamenetel nem pihenés... Rohanás. Két gyerekkel meg aztán főleg nem egy leányálom! Egyik alszik, másik nemalszik, egyiknek csend kell, nem a megszokott hely...
Először ugye a karácsonyt mondtuk le. Otthon hideg van, így több a csomag, mint nyáron, illetve jó lenne a saját lakásunkban, a saját karácsonyfánk alatt lenni... És nem úgy, mint 2008-ban, mikor a szentestét együtt töltöttük, 25-én szusszantunk egyet, 26-án go haza... Otthon meg házról házra jártunk egy 8 hónapos kiscsirkével...
A kommentek között írta valaki, hogy más sem pazarolja ránk a pénzét, szabadságát... Pontosan... Ugyanannyi másnak kijönni, mint nekünk hazamenni. Csak másnak nincs kicsi gyereke, akit hurcibálni kell rokontól rokonig, 800 új arc, 800 új hely, szegény mindenhol legyen kedvesokosaranyos, és ha úgy jön ki, még aludjon is...
Ugyanakkor a nagyszüleinktől nem várhatom el, hogy 850km-t utazzanak... És szeretném, ha a gyerekeim IGAZÁN ismernék a Dédiket, lennének emlékeik róluk, nem csak fényképről ismernék őket. Ezért KELL, és AKAROK mégis hazamenni...
Ördögi kör... Nem tudom, hogy jobb... De jövőre lehet inkább mégis pihennék... Úgy igazán... Nem menni sehova, csak várostnézni, tengerparton homokozni...

Nem egyszerű dolog ez a kintlét... De az éltet, hogy egyre jobb és könnyebb lesz, megtanulok (majd, valahogy... :-S) tökkkkéletesen németül, kifutnak a hiteleink, jönnek a családiházba az ikrek, aztán majd, valahogy-valamikor nekiállok a Heidelbergi Hebamme sulinak, és mire a gyerekek kirepülnek, kisbabás Anyukáknak, és kismamáknak fogom osztani az észt... Miközben Levi a szép kis kertesházunkban berendezett irodájában 3D-s dolgokat fog tervezgetni, a kertben nőnek majd a tulipánjaim, nárciszaim, a hinta várja, hogy az ikrek még néha-néha beleüljenek (vagy, hogy Liluval este/hétvégén ott dumcsizzuk ki az aktuális pasiját egy pohár borocska mellett...), ha meg éppen nem okosítom a kismamákat elvonulok a hobbyszobámba, és varrok (mert addigra megtanulok :-D), vagy gyurmaékszereket készítek, vagy Scrapbookozok... Ámen... :D

Már régóta tervben van, hogy csinálok magamnak egy másik blogot... Eredetileg új névvel akartam "új életet" kezdeni, tiszta lappal, ahol nem ismer senki, ahová akármit leírhatok. De azt hiszem az "akármik" maradnak a "kockásfüzetben" (ami esetemben történetesen simalapú, de a lényegen ez nem változtat :)).

Sok olyan gondolatom van, ami nem tartozik már a másikba, a másikhoz. Az túlnőtt rajtam, az már nem az ÉN blogom, hanem a MIÉNK. De szükségem van egy sajátra... Ami nem csak arról szól, hogy melyik Csibe mikor állt fel, és éppen mennyire ügyes-okos, vagy éppen hisztis. :) Ahonnan nem lóg ki egy youtube-s videó, egy problémákkal küzdő poszt, vagy egy jó kis bevásárlásról szóló. De azt hiszem, nem kell magyarázkodnom. :)