Nevek...

Tudom, hogy hülyeség ezen agyalgatni már most, de ez van... Főleg, annak ismeretében, hogy még ha döntenék is, abban a pillanatban valószínű eltántorodnék, mikor tényleg kéne A NÉV... :)

Ma reggel (hmm... 10:20 reggel van még? ;) ) feküdtem a hátamon, néztem a foltokat, amiket szemüveg nélkül látok, próbáltam kiosonni Danimanó mellől, ami persze nem sikerült, így csatlakozóra került a kis Drága (én háton, Dani lába a bal oldalamon, keresztben rajtam feküdt hason, és a jobb ciciből evett...), elmélkedtem... Hogy hogy is fogják hívni az elkövetkezendő gyerekeinket...

Előre szólok hogy nem született döntés... :)

Bár már éppen eldöntötem, hogy a következő kisfiú Marcell lesz (mert olyan szépen passzolna a Lillcus, Dancus-hoz a Marcus... :D), Marci cica, Marcell majom nem érdekel. Aztán rájöttem, hogy akkor a fiaim Dani és Marci lesz... És itt jön az a probléma, ami valósabb, mint a macska, meg a majom... Valamikor úgy 10-11 évvel ezelőtt, mikor még a gimis barátnő A Barátnő volt, megismertünk egy testvérpárt... Kicsapongó tinikoromnak itt nem állítanék inkább emléket, így nem mesélem el, hogy pontosan mi is történt (nem, semmi 4-es, vagy 3-as :)))) ), de a lényeg, hogy a Marci meg a Dani azok ŐK. És bár nem tartom velük a kapcsolatot, se a baráti társasággal, azért a közismert közösségi portálokon persze be vannak jelölve, és azt gondolom meglehetősen hülyén jönne ki, ha a fiaim Marci és Dani lenne... Ezt talán már csak azzal tudnám fokozni, ha a Lányaim meg Lilla és Ági, vagy Lilla és Reni... (Lilla osztálytársnőnek Ági meg Reni volt a nagy barátnője, és osztálytali már így is láttam mosolyokat a Lilla-névre... Pedig aztán AZ A Lilla soha eszembe se jutott névválasztáskor). Szóval nem lehet Marcim... :(

Aztán ugye van a Dávid név is... De azt meg nem lehet becézni... És nekem, aki egyik gyerekét sem szólítja szinte SOHA a rendes nevén (kivétel ez alól, mikor fegyelmezek... :D), nem túl szimpatikus... (egyébként meg, bár ez ebben az esetben tényleg nem tényező, olyat is "ismerek" ahol az ikrek voltak Dávid és Dániel... :D)

A Roland meg ugye sajnos még tavaly kiesett... :(

Szóval a leendő fiamnak-fiaimnak továbbra sincs neve... :(

A lányom(k)nak sincs... Bár ott legalább egy esélyes még van! De azt meg nem írom le, csak ha aktuális lesz, így is tudják már páran. :) A Lunát viszont kiejtettem. Túl mély, túl komoly/komor. Bár Luna Lovegood-ot továbbra is imádom, tündéri a kis elvont karaktere, úgyhogy lehet, mégis visszatérek erre a névre, majd ha aktuális lesz a dolog... :) Most még nem az, mielőtt bárki is azt gondolná... Bár tegnap elbőgtem magam a gyerekek "Szeretelek Tesó!"-videóján.......

Látom, sokan már nem jártok erre... :) nem is csodálom... 2 hónapja nem írtam semmit ide... :-O

Most sincs igazán semmi... :)

Bár az nem túl jó érzés, hogy tudom, milyen kevesen olvassák a másik blogomat... (KisDani névnapja kapcsán... Merthogy alig jött komment neki... :( ) És hogy olyanok sem olvassák, akikről pedig azt hittem (bíztam benne inkább?), hogy igen. Erről már írtam korábban is, de most is elmondom - magamnak, hogy nyomatékosítsam magamban ;) - hogy nem kéne olyanokkal foglalkozni, akiket nem érdeklem! Csak fura, amikor valakivel tényleg jóban voltam, és míg egy irányba tartott az életünk minden szép és jó volt, mikor meg elkanyarodtunk, megszűnt a barátság, vagy mi... Én még azért olvasom őt, naponta többször is benézek hozzá, de ő már -úgy tűnik- nem kíváncsi rám/ránk. És még drukkolok is neki, hogy ismét boldog legyen, de az embereket saját maguktól nem lehet megvédeni. :(

Jó, mondjuk ebben az ottani kommentmentességben biztos az is durván benne van, hogy én sem írok már szinte senkihez... :( Szóval ilyen szempontból ők sem tudják, hogy igenis olvaom őket, és érdekelnek! :)

Na mind1... :)

------

Egyébként meg, mióta itthon vagyunk híztam kb 1,5 kg-t! :) Már csak 5-öt kéne... :) Az ezzel a tempóval meg is lesz kb.... hmm.... pill, számolok... 10hét alatt, vagyis kb Apusom szülinapjára (amikor is Cucka drága szerintem szülni fog... ;) )

A tornázást meg persze azzal a lendülettel hagytam is abba, ahogy elkezdtem... :-S

És néha elbizonytalanodok, hogy TÉNYLEG meg fogom-e majd tudni csinálni a Hebamme iskolát NÉGY gyerek mellett, 10 év múlva? Tényleg lesz-e erőm 40 évesen iskolapadba ülni?? Levi nagymamája 62 évesen diplomázott, szóval azért ez elég inspiráló... :) De amúgy meg mindenki csak hümmög, meg dünnyög, hogy úgysefogommegcsinálni... :( Szeretem ezt az optimizmust... :-S Osztálytalálkozón már arra is megkaptam, hogy hülye vagyok, hogy 4 gyereket szeretnénk... :) Érdekesség képpen, aki rajtam kívűl szintén nagy családban gondolkodik, szintén külföldön él...

De a négy gyerektől még nem tántorodtam el!!! :) Sőt... Ahogy születnek sorban a blogbabák, többet gondolok a következő(k)re, mint egyébként akarnék... :) De azért még győz a józan ész... Egyedül vagyok, nincs segítségem, Lilu és Dani most pont elég. Én sem bírnám, meg ők sem... És, bár én is felnőttem a tesómmal 52m2-n, mi meg 80-on lakunk most, mégis kicsi ez a lakás 3-4 gyereknek... Szóval marad a terv... Családiház, meló, UTÁNA jöhet a következő 2! :) (amennyiben 2012-ben nem lesz semmi OLYAN, ami bezavarhatna... Ettől amúgy még kicist tartok... :-( )