:-S

Az előbb találtam FB-on:

http://baluguru.blog.hu/2012/01/03/hulyek_az_egeszsegugyben

És olyan ismerőseim írták rá, hogy milyen jót nevettek, akikből ezt baromira nem néztem volna ki...

Szerintem nagyon nem vicces, és nem szőke, ha valaki, aki babát VÁR x hete, és vérezni kezd, és közlik vele, hogy méhen kívüli terhes, azt mondja műtét előtt, hogy nem kaphat gyógyszert, mert terhes... Ez nem szőkeség, hanem sokk... Hányan írják, hogy fel se fogták, hogy pl sürgősségi császár lesz? Akkor azt hogy lehet felfogni egy pillanat alatt, hogy a várt baba méhen kívül volt, és nincs, és műtét, és még ki is röhögnek, ha azt mondod, hogy terhes vagy???? Ez vicces????

A többit sem tartom viccesnek, inkább szánalmasnak, hogy ennyire lenézik az ember, mert félreért egy latin szót... Kisparaszt (vagy Gázsibácsi, tökmindegy) bácsinak miért nem lehet azt mondani, hogy agyrázkódása volt? Miért kell "commoti cerebri"-zni? Hogy utána lehessen röhögni rajta???
 Illetve esetleg fel kéne rendesen világosítani mindenkit, akár iskolában, akár esetleg netalántán otthon?! akkor nem lenne, hogy "esemény utáni kell, mert seggbed.gtak"... :-S

 Mikor gimis voltam, az egyk tanárnő mesélte, hogy egyszer bevittek egy lányt a kórházba, aki beesett a vonat alá, és a vonat levágta mind a két lábát... A lány sírva könyörgött, hogy had menjen haza, mert neki TÁNCOLNI kell ma mennie, esküvőre hivatalos... :( Kb 15 évesek lehettünk, suhancok, mégse nevetett rajta senki, inkább a könnyünket törölgettük...

 Szóval nekem nagy csalódás volt, hogy ilyenen nevetnek... :(

Kell nekem?

Hogy mindent tisztazzak?? Hogy, ha tudom/erzem, h valakinek vmi baja van velem, ra kell kerdezzek? Kell, h mindenki "szeressen"? Akarok en "futni" akarki utan??
Ha nem erdeklem, minek? Ha nem kivancsi ram, minek?
...mert mindig eszembe jut, h mivel bantottam meg? Megbantottam egyaltalan? Vagy csak feltekeny&irigy? Azt meg ugyse vallana be... :)
De engem erdekel, hogy mi van vele... Meg az is, hogy mi a baja... Es ha paranoiasnak tart? Es ha tenyleg az vagyok? :)
(nem, nem Á. :) )

:)

:))))))))


Irok majd reszleteket valamelyik nap, most csak vigyorgok, es orulok... NAGYON!!!!!

:)))))))))))

Boges...

Van egy mesejelenet, amit SOHA nem tudtam meg siras nelkul megnezni, eppen ezert nem is szeretem azt a meset... Tegnap viszont pont az ment a Disney-n, igy ma persze azt kertek a gyerekek...
Ugyhogy Dumbot neznek...
Es igen, most is pont ugyanugy sirtam, (Mit sirtam?? Zokogtam!) mikor Dumbo meglatogatta a bezart Anyukajat, es a mamaja ringatja, es enekel neki... :'( es naaaaagyon hianyoznak egymasnak... :'( szerintem ez a mesetortenelem legneghatobb jelenete... :( hupp...

Lesz-e valaha harmadik/negyedik?

Előre szólok, tuti, hogy ez egy csapongó bejegyzés lesz... :)

Mikor Danit vártunk, egyik rokonnal beszélgetve felmerült, hogy ez még nem a vége, lesz még 2, négyet szeretnénk. Azt mondta, hülyék vagyunk, és majd rájövünk, hogy mikor már a meglévő kettővel könnyű/könnyebb lesz, eszünkbe se fog jutni, hogy megint beleugorjunk a mélyvízbe, nemalvásba, peluscserébe, majdnem-egyoldalú kommunikációba, és a többibe. Egyébként ő magából indult ki, neki is kis korkülönbséggel vannak gyerekei (jé... pont annyi van az övéi közt, mint az enyémek közt! :) És a nemek is stimmelnek! :) ), igaz ő tanult a gyerekek mellett, a férje meg szinte sosem volt otthon.

Mosolyogtam, és visszanyeltem a válaszomat, miszerint Ő a hülye, nem ÉN. Ilyet nem nagyon mondok egy nálam 20 évvel idősebb szemébe... ;)

Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy négy lesz. Csak néha elbizonytalanodok... (mondjuk mostanában...) Főleg, mert tényleg mindenki hülyének néz... A nagyszüleim is, osztálytalálkozón is lehülyéztek, és az Apukám is pont ma mondta, hogy ne "áldozzam fel magam a gyerekeim oltárán", mert aztán kirepülnek, és ott maradok egyedül, és nem fogok tudni mit kezdeni magammal.

De nem csak miattuk bizonytalankodom... Inkább magam miatt. Nekünk nincs itt tényleg SENKI, aki tudna segíteni! SENKI!!! Ha fúj a szél, ha esik a hó, ha sár van. ha fagy van, ha Danit kelteni kell, ha mondjuk beteg lenne, Liluért akkor is menni KELL az oviba, nincs senki, akit elküldhetnék érte, nincs senki, akire Danit 10 percre rábízhatnám. És még csak egy felé kell menni... 3 év múlva Dani már ovis lesz, Lilu meg már iskolás... Akkor már két felé kell rohangálnom, mert akkor se lesz itt kb senki, aki tudna segíteni. És, ha addigra itt lesz egy egy éves? Vagy kettő? ;) Nem fogja megkönnyíteni a dolgot, az biztos...

És, ha maradunk az eredeti terv mellett? És várunk pár évet, és csak akkor jön a "következő kupac", mire Dani 5-6 éves? Mire belerázódunk a kétgyerekességbe, mire tényleg könnyű lesz velük, vagyis addigra más jellegű gondok lesznek... És talán addigra már dolgoznék is valamit... És akkor megint ne aludjak éjjel? És megint ne dolgozzak? És megint "kiesek" mindenből 5-6 évre? Hány éves is leszek addigra? majdnem 40 fölött... És akkor még el fogok menni tanulni? Vagy akkor már minek? És igaza lesz a Nagymamámnak, aki azt mondta, hogy nem fogok elmenni tanulni 4 gyerek mellől?

És amikor ma telefonálni próbáltam a szüleimmel, és Dani mászott rám, hogy cicizzünk, én meg azt mondtam, hogy jó (mert legalább addig is csendben van... :$), de aztán meglátta a mesekönyvet, és mászott rám, hogy olvassak, közben Lilu vinnyogott, hogy segítsek ráadni a kesztyűt, közben az Apukámmal szerettem volna meglehetősen fontos dolgokról beszélni, és ő is megkérdezte, hogy mi lesz velem, ha NÉGYEN fognak rajtam ugrálni, és nem tudom, NEM TUDOM, hogy mi lesz akkor VELEM, ha NÉGYEN fognak rajtam ugrálni?!

Ennek ellenére a legkedvencebb "munkám" ANYÁ-nak lenni, és mikor Lilu megszületett, olyan erővel tört rám a felismerés, hogy én is meglepődtem, hogy EZ AZ! Ez vagyok ÉN! És KELL még soksok ilyen... Mármint gyerek... :D És még mindig így érzem... De... most komolyan... nem fogok magammal igazán nagyon ki... ööö.. tolni, ( :D), ha négyen lesznek, és minden rám hárul, és Levi elutazik, vagy -mint mostanság- sokáig dolgozik?

Arra már rájöttem, hogy a dolog suli része (mármint az, hogy én elmegyek tanulni) megoldhatatlan lesz-lenne egy állandó bébiszitter nélkül. Akár ketten lennének, akár négyen. Esélytelen, hogy Heidelbergből hazaérjek mindig 1-2-re, mire a gyerekekért menni kell, vagy hazaérnek... Levire ilyen téren nem lehet egyáltalán számítani.

És nem akarom, hogy a sok pesszimistának igaza legyen, és tényleg ne jöjjenek össze az álmaim... Nem akarok egyik álmomról se lemondani... Se a 4 gyerekről, se a Hebamme-skodásról...

De attól félek, hogy ha jövő héten elkezdem szedni a gyógyszert, egyre távolabb fog kerülni a 4 gyerekes álmom... Mert akkor már nem egy kacér nézés lesz a kérdés , hogy "akarsz kistesót?", hanem komoly megfontolás... Közben néhányszor elhangzó, "még ne... most olyan jó velük... most olyan könnyű..."-gondolatokkal...

Kukás

Azon gondolkodom, hogy a kukasok nekem mosolyognak, vagy Daninak??? :))))) vagy csak annak, hogy mar megint ott vagyunk, es mar megint oket bamuljuk, mutogatva, idegen nyelven karattyolva... :)

Úgy 3 hete, egyik reggel úgy ébredtem, hogy fáj a kezem, a vállam környékén, vagyis inkább hónalj körül. Gondoltam elfeküdtem, amin nem is csodálkoztam, hisz ugye Danival alszom...

Aztán múlt héten megnt fájt, valahogy jobban figyeltem rá, és kitapogattam, hogy honnan indul a fájdalom? A mellemből... egy csomóból... A hónaljamig... (mármint nem olyan nagy volt a csomó, csak a fájdalom tartott addig)

Persze megijedtem. Pontosabban, igyekeztem tudatosan NEM megijedni, de Levire ráparancsoltam, hogy mostmáraztán TÉNYLEG megyünk nődokihoz, amúgy is esedékes a dolog.

Mindemellett az utóbbi 2 hónapban, félidőben alig bírok lábra állni, annyira fáj a petefészkem... Néhány órát szenvedek, aztán elmúlik...

Ma voltunk dokinál. Mondhatom, feldobott a tudat, hogy fent is, lent is vizsgálni fog... :$ :-S

Nem részletezem, a lényeg, hogy a petefészkemben van egy miniciszta... Semmi komoly, azt mondta, néhány cikluson belül kiürül magától, 3 hónap múlva kontroll... Úgy legyen! :)

A mellemben a csomó meg eltűnt... Annyira tipikus! :) Mondjuk nem bánom a dolgot, kicsit sem! Biztos csak valami tejcsatorna elzáródás lehetett, vagy ilyesmi, kis Dannám meg megoldotta...

És két hét múlva visszatérek a fogamzásgátlót szedők táborába! :D Kíváncsian várom a dolgot, Lilunál is ugyanezt szedtem, és akkor szörnyű volt... 2 hetente megjött, Lilu nem aludt tőle... De egy próbát megér... Hátha néhány kiló is felszalad rám... Aztán, ha felszaladtak a kilók, és kitomboltuk magunkat, és elfogyott a 3 havi adag... Nos meglátjuk... ;)