2011. március 19., szombat

Itthon meg az Otthon (meg a tervek...)

Pár napja olvastam ezt a cikket: IDE KATT A CIKKÉRT :)
A végén már bőgtem... Nagyon betalált... Főleg most... Múlt héten már olyan hülye gondolataim voltak, hogy elhagyom Levit, bár szeretem, nem is kicsit, de elhagyom, elválok, mert akkor MUSZÁJ lesz kisebb lakásba költöznie, gyerektartást fizetnie, mi meg abból a gyerekekkel vígan elélnénk otthon 3-an egy albérletben... Persze nem gondoltam komolyan, de nagyon rámjött a hazamehetnék... :( Éppen pocsék passzban voltam...

Aztán átgondoltam a dolgokat, és tudom, hogy itt nekünk, de áldozatokat kell hoznom a gyerekekért, hogy nekik jobb legyen. Hogy nekünk ne kelljen azt mondanunk nekik, hogy nem tudjuk finanszírozni a főiskolát, egyetemet. Persze, tudom, otthon INGYENES az oktatás, éppencsak a koleszt, vagy az albérletet, meg a könyveket kéne a szülőknek állnia... Az én szüleim ezt nem tudták volna, és láttam rajtuk, hogy rettenetesen bántja őket a dolog. Szerencsére nekem csak egy röpke fellángolás volt, hogy egyetemre menjek, jött Levi, a terveim meg is változtak... :)

De, talán, mire Lilu és Dani (meg az ikrek... :D) eljutnak oda, hogy szeretnének továbbtanulni, nem fog gondot okozni, hogy azt mondjuk, "persze! menjetek csak! akár egyszerre, mind a 4-en!" (Bár, a korkülönbség miatt valószínűleg nem akarnak mind a 4-en egyszerre egyetemre menni... :) És addigra már nem lesznek hiteleink... Anyám, de jó lesz... ;) )

Na, de vissza a cikkhez...
"Nehogy azt hidd, hogy majd minden évben haza fogsz menni látogatni. Az első évben akár kétszer is. Aztán pár évig lesz az évi egy „kötelező” családlátogatás. De aztán elkezdesz majd arra vágyni – ha egyáltalán megteheted – hogy mást is láss a világból. Hogy a nyaralás igazi nyaralás legyen, ne csak arról szóljon, hogy minden évben ugyanazokat a rokonokat látogatjátok meg, elmondjátok ötvenszer ugyanazt (igen Béla bácsi, jól vagyunk, nem, nem bántuk meg, igen, jövünk jövőre is)."

Pontosan ez van... 2007. novemberében jöttem ki, hazamentünk decemberben (akkor még a saját albinkba), majd 2008. februárjában ismét... 2008-ban voltunk otthon még októberben is, és karácsonykor. 2009-ben már csak novemberben mentünk haza, de beiktattunk egy mindenkit összehozós nyaralást. 2010-ben pedig csak augusztusban voltunk 2 hetet... Idén is tervezünk egy hazamenetelt, jövőre azt hiszem, inkább nyaralni, pihenni megyünk... Mert a hazamenetel nem pihenés... Rohanás. Két gyerekkel meg aztán főleg nem egy leányálom! Egyik alszik, másik nemalszik, egyiknek csend kell, nem a megszokott hely...
Először ugye a karácsonyt mondtuk le. Otthon hideg van, így több a csomag, mint nyáron, illetve jó lenne a saját lakásunkban, a saját karácsonyfánk alatt lenni... És nem úgy, mint 2008-ban, mikor a szentestét együtt töltöttük, 25-én szusszantunk egyet, 26-án go haza... Otthon meg házról házra jártunk egy 8 hónapos kiscsirkével...
A kommentek között írta valaki, hogy más sem pazarolja ránk a pénzét, szabadságát... Pontosan... Ugyanannyi másnak kijönni, mint nekünk hazamenni. Csak másnak nincs kicsi gyereke, akit hurcibálni kell rokontól rokonig, 800 új arc, 800 új hely, szegény mindenhol legyen kedvesokosaranyos, és ha úgy jön ki, még aludjon is...
Ugyanakkor a nagyszüleinktől nem várhatom el, hogy 850km-t utazzanak... És szeretném, ha a gyerekeim IGAZÁN ismernék a Dédiket, lennének emlékeik róluk, nem csak fényképről ismernék őket. Ezért KELL, és AKAROK mégis hazamenni...
Ördögi kör... Nem tudom, hogy jobb... De jövőre lehet inkább mégis pihennék... Úgy igazán... Nem menni sehova, csak várostnézni, tengerparton homokozni...

Nem egyszerű dolog ez a kintlét... De az éltet, hogy egyre jobb és könnyebb lesz, megtanulok (majd, valahogy... :-S) tökkkkéletesen németül, kifutnak a hiteleink, jönnek a családiházba az ikrek, aztán majd, valahogy-valamikor nekiállok a Heidelbergi Hebamme sulinak, és mire a gyerekek kirepülnek, kisbabás Anyukáknak, és kismamáknak fogom osztani az észt... Miközben Levi a szép kis kertesházunkban berendezett irodájában 3D-s dolgokat fog tervezgetni, a kertben nőnek majd a tulipánjaim, nárciszaim, a hinta várja, hogy az ikrek még néha-néha beleüljenek (vagy, hogy Liluval este/hétvégén ott dumcsizzuk ki az aktuális pasiját egy pohár borocska mellett...), ha meg éppen nem okosítom a kismamákat elvonulok a hobbyszobámba, és varrok (mert addigra megtanulok :-D), vagy gyurmaékszereket készítek, vagy Scrapbookozok... Ámen... :D

1 megjegyzés:

  1. Ugyanezt a témát már férjecskéddel telón kitárgyaltuk és veled is azt hiszem msn-en,ezért nem fűznék hozzá már semmit:) Ez teljesen így van!

    Terveid a jövőre nézve meg nagyoooon tetszenek!Tiszta szívből kívánom,hogy mind válljon valóra,de tudom hogy milyenek vagytok,ezért sikerülni fog!:)

    Jövőre nyaralás,díjazom,VELÜNK!:D
    Imi üzeni:ez egy nagyon klassz ötlet volt tőled:D

    VálaszTörlés