2011. november 18., péntek

Lesz-e valaha harmadik/negyedik?

Előre szólok, tuti, hogy ez egy csapongó bejegyzés lesz... :)

Mikor Danit vártunk, egyik rokonnal beszélgetve felmerült, hogy ez még nem a vége, lesz még 2, négyet szeretnénk. Azt mondta, hülyék vagyunk, és majd rájövünk, hogy mikor már a meglévő kettővel könnyű/könnyebb lesz, eszünkbe se fog jutni, hogy megint beleugorjunk a mélyvízbe, nemalvásba, peluscserébe, majdnem-egyoldalú kommunikációba, és a többibe. Egyébként ő magából indult ki, neki is kis korkülönbséggel vannak gyerekei (jé... pont annyi van az övéi közt, mint az enyémek közt! :) És a nemek is stimmelnek! :) ), igaz ő tanult a gyerekek mellett, a férje meg szinte sosem volt otthon.
Mosolyogtam, és visszanyeltem a válaszomat, miszerint Ő a hülye, nem ÉN. Ilyet nem nagyon mondok egy nálam 20 évvel idősebb szemébe... ;)

Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy négy lesz. Csak néha elbizonytalanodok... (mondjuk mostanában...) Főleg, mert tényleg mindenki hülyének néz... A nagyszüleim is, osztálytalálkozón is lehülyéztek, és az Apukám is pont ma mondta, hogy ne "áldozzam fel magam a gyerekeim oltárán", mert aztán kirepülnek, és ott maradok egyedül, és nem fogok tudni mit kezdeni magammal.
De nem csak miattuk bizonytalankodom... Inkább magam miatt. Nekünk nincs itt tényleg SENKI, aki tudna segíteni! SENKI!!! Ha fúj a szél, ha esik a hó, ha sár van. ha fagy van, ha Danit kelteni kell, ha mondjuk beteg lenne, Liluért akkor is menni KELL az oviba, nincs senki, akit elküldhetnék érte, nincs senki, akire Danit 10 percre rábízhatnám. És még csak egy felé kell menni... 3 év múlva Dani már ovis lesz, Lilu meg már iskolás... Akkor már két felé kell rohangálnom, mert akkor se lesz itt kb senki, aki tudna segíteni. És, ha addigra itt lesz egy egy éves? Vagy kettő? ;) Nem fogja megkönnyíteni a dolgot, az biztos...
És, ha maradunk az eredeti terv mellett? És várunk pár évet, és csak akkor jön a "következő kupac", mire Dani 5-6 éves? Mire belerázódunk a kétgyerekességbe, mire tényleg könnyű lesz velük, vagyis addigra más jellegű gondok lesznek... És talán addigra már dolgoznék is valamit... És akkor megint ne aludjak éjjel? És megint ne dolgozzak? És megint "kiesek" mindenből 5-6 évre? Hány éves is leszek addigra? majdnem 40 fölött... És akkor még el fogok menni tanulni? Vagy akkor már minek? És igaza lesz a Nagymamámnak, aki azt mondta, hogy nem fogok elmenni tanulni 4 gyerek mellől?
És amikor ma telefonálni próbáltam a szüleimmel, és Dani mászott rám, hogy cicizzünk, én meg azt mondtam, hogy jó (mert legalább addig is csendben van... :$), de aztán meglátta a mesekönyvet, és mászott rám, hogy olvassak, közben Lilu vinnyogott, hogy segítsek ráadni a kesztyűt, közben az Apukámmal szerettem volna meglehetősen fontos dolgokról beszélni, és ő is megkérdezte, hogy mi lesz velem, ha NÉGYEN fognak rajtam ugrálni, és nem tudom, NEM TUDOM, hogy mi lesz akkor VELEM, ha NÉGYEN fognak rajtam ugrálni?!
Ennek ellenére a legkedvencebb "munkám" ANYÁ-nak lenni, és mikor Lilu megszületett, olyan erővel tört rám a felismerés, hogy én is meglepődtem, hogy EZ AZ! Ez vagyok ÉN! És KELL még soksok ilyen... Mármint gyerek... :D És még mindig így érzem... De... most komolyan... nem fogok magammal igazán nagyon ki... ööö.. tolni, ( :D), ha négyen lesznek, és minden rám hárul, és Levi elutazik, vagy -mint mostanság- sokáig dolgozik?
Arra már rájöttem, hogy a dolog suli része (mármint az, hogy én elmegyek tanulni) megoldhatatlan lesz-lenne egy állandó bébiszitter nélkül. Akár ketten lennének, akár négyen. Esélytelen, hogy Heidelbergből hazaérjek mindig 1-2-re, mire a gyerekekért menni kell, vagy hazaérnek... Levire ilyen téren nem lehet egyáltalán számítani.
És nem akarom, hogy a sok pesszimistának igaza legyen, és tényleg ne jöjjenek össze az álmaim... Nem akarok egyik álmomról se lemondani... Se a 4 gyerekről, se a Hebamme-skodásról...
De attól félek, hogy ha jövő héten elkezdem szedni a gyógyszert, egyre távolabb fog kerülni a 4 gyerekes álmom... Mert akkor már nem egy kacér nézés lesz a kérdés , hogy "akarsz kistesót?", hanem komoly megfontolás... Közben néhányszor elhangzó, "még ne... most olyan jó velük... most olyan könnyű..."-gondolatokkal...

3 megjegyzés:

  1. Nyanyus most nem írok hosszút és sokat! Ha te úgy érzed bírni fogod négy gyerekkel "egyedül" is,iskola mellett is akkor vágj bele!Ha bármi kicsi kis rossz érzésed van ezzel kapcsolatban akkor ne! Ne a pesszimistákra figyelj,mert ezt neked kell tudnod! Cáfolj rájuk,ha jónak érzed és ha úgy érzed meg tudod csinálni!!!!

    VálaszTörlés
  2. Rodinának teljesen igaza van. MAGADban kell helyrerakd a dolgokat, ha érzed az erőt vágj bele, és tedd. Hogy nehéz lesz? most se könnyű. Hogy hülyének néznek? engem már rég, a baráti társaságunkban egy helyen van 2 gyerek, mindenhol egy. Hogy egyedül vagy? ismerkedj, beszélgess Lilu ovistársainak az anyukáival, hátha akad olyan, aki pl a ti irányotokba lakik és el tudná olykor-olykor hozni Lilut is. Hunort egy hete az egyik csoporttársának az anyukája hozza haza. óriási segítség, mert éppen akkor alszik mindkét kicsi, amikor mennem kellene Huncosért. Nekünk is pont nulla segítségünk van, az egyetlen bébiszittyónk, akire bármikor rá mertem bízni a kicsiket, mindjárt szülni fog. És amúgy is 3 kicsit vadidegenre? szóval bezárult a kör.... ha hagynám. El kell tudni fogadni a külsős segítséget, mert egyedül-egyedül tényleg belerokkansz. és akkor kinek és mit bizonyítottál?
    (én meg már a negyedikben gondolkodom... :$ mert tudom magamról, hogy az a fajta vagyok, ha én egyszer abbahagynám a pelenkázást-szoptatást, sose nem venném újra elő, csak az unokáimnál. :D )
    ölellek és ne rágódj sokat, nézz magadba gondold végig, mi az amit most a leginkább szeretnél és aképpen dönts. ha kicsit önzőségnek is tűnhet (pl ha a tanulás mellett döntesz), az is a te dolgod, a te életed. és elcsépelt, de annyira fiatal vagy még. simán szülhetsz újabb kettőt akár 10 év múlva is. :)

    VálaszTörlés
  3. Le a kalappal Cucka (a 3ért is,de hogy már 4nél jársz gondolatban meg pláne)

    VálaszTörlés